A január 4-i adatok szerint egymillió lakosonként 1034-en veszítették életüket a koronavírus miatt Magyarországon, amivel a Worldometeren szereplő 220 országból a 16-dik legrosszabb volt. Ezt a helyezést sokféleképpen lehet olvasni és értelmezni, de sikertörténetként nem lehet eladni. A választott megelőző és korlátozó intézkedések kombinációja sajnos nem tudta megakadályozni az idősek – többi országhoz képest nagyobb mértékű – megfertőződését a második hullámban. A helyzet azonban szerintem nem annyira fekete, mint ahogy a fenti abszolút számok mutatják. Az európai országok többlethalálozás adatainak összehasonlítása alapján ugyanis a középmezőnyben végezhettünk 2020 egészét nézve. Még ha sovány vigasz is, hogy csak bazaltfeketék vagyunk és nem lámpakorom-feketék.

A portfolio értékelése alapján a magyar járványkezelés nagyon rosszul teljesített tavaly, mert a Covid19-hez köthető halálozások számának szomorú világversenyében az éllovasok között végeztünk. Egyetértek azzal az állítással, hogy a magyar Covid19-halálozási számok az év végére nemzetközi összehasonlításban is magasak lettek, ugyanakkor amellett fogok érvelni, hogy sem Európában, sem pedig a régióban nem volt kiugró a magyar adat, sajnos. Sajnos, mert ez azt jelenti, hogy egy sor országban még magasabb lehetett a vírus miatt megugró halálozások száma.

Az alábbi ábrák többségén az Eurostat, nyilvánosan elérhető, heti halálozási statisztikáit használom, ami az összes elhalálozásra ad információt, nem szigorúan a Covid19-hez köthető halálozások számáról. A koronavírushoz köthető halálozások besorolása, klasszifikációja országonként eltér, ezért nagyon különböző számokat láthatunk akár hasonló fertőzöttségi szintek mellett is (ami szintén nehezen megítélhető az eltérő tesztelési protokollok és kapacitások miatt). Belgiumban például minden olyan halálesetet, ami gyanúsíthatóan koronavírushoz köthető (tehát nem feltétlenül bizonyított), oda is sorolnak. Ennek eredménye, hogy a mai napig a világ legmagasabb népességarányos halálozási száma, eltekintve a törpeállamoktól, Belgium sorában szerepel. Vannak gyaníthatóan olyan országok is, ahol a nagyon szigorú protokoll miatt, a koronavírushoz köthető halálesetek hivatalos száma jó eséllyel alulbecsült. A halotti bizonyítványban ugyanis a halál okaként az alapbetegség is megjelölhető, sőt néhol az a megjelölendő, ezért nem kerül be a Covid19 statisztikákba az elhunyt. Vannak ismert aluljelentések, mint Oroszország vagy Törökország, ahol politikai nyomás is lehetett az adatok kedvezőbb színben való feltüntetésére, de az alacsony szlovák halálozási adatok a második hullámban, a bizonyítottan magas fertőzöttség mellett, is eltérő klasszifikációs gyakorlatot sejtetnek.

A koronavírushoz köthető halálozások számával kapcsolatos bizonytalanság egyik kezelési módja, ha nem közvetlenül, hanem közvetetten próbáljuk becsülni a vírus hatását a halálozásra. Az ún. többlethalálozás azt mutatja meg, hogy a normál időszakokhoz (mondjuk egy 5 vagy 10 éves átlaghoz) képest hogyan alakult a halálozás 2020-ban. Természetesen ennek a megközelítésnek is van hátránya, mert nemcsak a koronavírus lehetett olyan egyedi tényező 2020-ban, ami miatt eltérhetnek az adatok a szezonálisan megszokottól. Az év eleji (még „koronavírus előtti”) hónapok többéves átlaghoz képesti alacsonyabb halálozása például valószínűsíthetően a nagyon meleg tél (és az emiatt alacsonyabb influenzavírus terjedés) eredménye lehet. Ezt részben ki fogjuk küszöbölni azzal, hogy nemcsak az év eleje óta becsült többlethalálozást nézzük, hanem a 12-dik héttől (március közepétől) kumulált többlethalálozást is. De alapvetően azt fogjuk feltételezni, hogy minden normálistól eltérő halálozási mintát a koronavírus-járvány magyarázott tavaly.

Még egy fontos tényező van, a többlethalálozás vizsgálata mellett, amiről viszonylag kevés szó esik. Ez pedig a népességarányos halálozások eltérése az európai országok között. Sajnos a kelet- és közép-európai országokban magasabb a népességarányos halálozás, mint a nyugat-európai országokban. Ennek számos oka lehet, például a lakosság rosszabb egészségügyi állapota, az egészségügyi rendszer rosszabb ellátottsága humán és fizikai erőforrások tekintetében, az alacsonyabb gazdasági fejlettség miatti alacsonyabb életszínvonal, az alacsonyabb jövedelem, ami kevésbé teszi lehetővé az egészségtudatosabb életmód követését, számos más tényező mellett. Az OECD kétévente megjelenő „Health at glance” kiadványa (a közbenső években pedig Európai fókusszal) például egy jó összefoglaló azokról a mutatókról, amiben a régiónk alulteljesít.

Az alábbi ábrán is szembetűnik, hogy népességarányosan a pirossal jelölt kelet- és közép-európai országok döntő része magasabb halálozással szembesül, mint az európai átlag. Magyarországnál (piros szaggatott vonal) csak Bulgáriában, Lettországban, Litvániában, Szerbiában és Romániában rosszabb a helyzet. Ez azt is jelenti, hogy azonos fertőzöttségi szint mellett, valószínűsíthetően akkor is a rosszabbul teljesítők között lennénk, ha teljesen azonos intézkedéseket hozott volna minden ország.

Forrás: Eurostat weekly death statistics

Magyarország esetében ez különösen igaz, mert a magasabb halálozást az alapbetegségek magasabb aránya (nem pedig a balesetek, öngyilkosságok – egyébként az összehasonlításban szintén magas - száma) magyarázza, ami kiemelt kockázati faktor a Covid19-hez köthető halálozások esetében. Az alábbi ábrán az OECD, a népességnagyság mellett, az országonként eltérő koreloszlással is korrigált, hogy még inkább összehasonlíthatók legyenek a halálozási okok. Sajnos ez csak tovább rontotta helyzetünket, mert így Litvánia is beelőzött minket. Tehát az állítás, hogy Bulgáriában, Romániában, Lettországban, Szerbiában és Magyarországon a Covid19 áldozatok száma valószínűsíthetően akkor is magasabb lett volna, ha ugyanazokat az intézkedéseket alkalmazza minden ország, továbbra is áll. Ezekben az országokban ezért az is könnyen megindokolható lett volna, ha a többi országnál szigorúbb intézkedéseket hoznak a kormányzatok.

Forrás: OECD, Health at a Glance: Europe, 2020, p. 121.

Innentől a többlethalálozásokat fogjuk nézni, de azok értékelésénél ne felejtsük el, hogy mihez képest számolódik majd a többlet. Nálunk például a többlethalálozás az egyébként is magasabb halálozási számokra rakja a többletet. A heti halálozási adatokat a 2015-2019-es ötéves, adott heti átlagokhoz viszonyítottuk. Az első ábra a sok kusza vonal ellenére is jól mutatja, hogy Magyarország (piros szaggatott vonal) a második hullámban az egyik legrosszabbul teljesítő ország lehetett a halálozások számát tekintve. A 48-dik (december 5-ével végződő) hétig van adatunk mind az Eurostaton, mind a KSH oldalán, ez alapján a többlethalálozás csúcs Magyarországon olyan 140 halál/hét/millió lakos körül lehetett. Ez egyébként alacsonyabb az első hullám legdurvábban érintett országainál. Négy országban (Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban) is bőven 150 felett volt ez a mutató tavasszal. A második hullámban Belgium mellett, ezúttal még kelet- és közép európai országok előztek meg minket: Bulgária, Litvánia, Csehország, Lengyelország és Szlovénia is.

Nemcsak az adott heti eltérés az ötéves átlagtól informatív, hanem a kumulált eltérés is. Itt jól látszik, hogy Magyarországot, az európai országok többségével együtt, szinte teljesen elkerülte az első hullám. Ugyanakkor a második hullám nálunk is berobbant, a többlethalálozás fokozatosan és folyamatosan emelkedő halálozási számokat mutat, az egyébként is emelkedő őszi-téli „normál” időszaki összhalálozási alapmutatóhoz képest. Teljes képet, majd pár hét múlva kapunk, amikor teljes lesz a 2020-as adatbázis.

Az első hullám tehát elkerült minket, a második hullámban viszont megugrottak a halálozások, de jó pár országban még nálunk is jobban. Ezért lehet, hogy az alábbi év eleje óta kumulált többlethalálozás ábrán, inkább a középmezőnyben voltunk a 48-dik héten még (piros szaggatott vonal). A régióban azonban csak Csehország és Szlovénia előz meg minket (valamint Ausztria, ha közép-európainak tekintjük) . Az éves kumulált többlethalálozás a már említett, év eleji kedvező halálozási adatok miatt is meglepően visszafogottnak tűnhet. A kedvező téli időjárás azonban a többi európai országban is javítja az éves kumulált összeget, nemcsak Magyarország esetében.

Egy másik olvasat, hogy még mindig van egy ország csoport, ahol a második hullám sem hagyott nyomot igazán (100 körüli vagy az alatti stabil kumulált eltérés/hét/millió lakos az év végén). Ezek tipikusan az északi országok, Finnország, Norvégia, Dánia, talán meglepő módon Svédország is (ahol az első hullámot követő „negatív” többlethalálozások javították az év egészére a képet), de Németország, Luxemburg és Málta is ebbe csoportba sorolható, ha az 50-dik hétig nézzük az adatokat. A többi országot, kivétel nélkül érintette az első vagy a második hullám, ami miatt szignifikánsan magasabb vagy még mindig növekvő kumulált többlethalálozást látunk. Magyarország ebben az utóbbi csoportban nincs az „éllovasok” között egyelőre, sőt.

Módszertanilag, a többéves átlagtól való eltéréshez képest, szofisztikáltabb megközelítést alkalmaz pl. az EuroMoMo (European Mortality Monitoring: Európai Halálozási Monitor program). Az EuroMoMo már eleve azzal a céllal lett kialakítva, hogy detektálja és mérje a szezonális influenzával, pandémiákkal és más környezeti expozíciókkal (pl. nyári hőhullámokkal) összefüggő heti többlethalálozást. Jelenleg 24 európai ország, köztük Magyarország és Szlovénia a régióból, jelenti hetente hivatalos halálozási statisztikai adatait. A projektet eredetileg az EC DG Sanco támogatta (2008-2011), 2016-tól az Európai Járványügyi Megelőzési és Felügyeleti Központ (ECDC) és a WHO támogatja a hálózat működését. Részletes leírást ad a programról és a módszertani háttérről Páldy-Bobvos (2020).

A statisztikai feldolgozás során szórásra (diszperzióra) korrigált általános lineáris Poisson regressziós modellt (GLM) alkalmaznak. A modellt valós történelmi, maximum 5 éves megelőző periódusra illesztik, amelyből kizárják a késedelmes regisztráció miatti periódust, továbbá a nagyobb járványok időszakait (pl. 2009-es H1N1 pandémia). Az algoritmus segítségével meghatározható a heti megfigyelt, várt és többlethalálozás összesítve és korcsoportonként, az alaphalálozás standard deviációja (Z-score), korrigálható a késedelmes jelentésből fakadó adathiány. A standardizált indikátorok lehetővé teszik a különböző csoportok összehasonlítását. Egy adott időszakra ki lehet számolni a kumulatív többlethalálozást is.

Magyarország esetében a fenti eredményekhez hasonló következtetést vonhatunk le az EuroMoMo módszertana alapján is. Az adatok jelentős emelkedést mutatnak a többlethalálozásban, a 30-dik (július 26-ával kezdődő) héten, és a 46-dik (november 15-ével kezdődő) hétre és az utána lévő két hétre, amíg a tényadat rendelkezésre áll. Ez az eltérés jelentős (a piros szaggatott vonallal jelzett sávon kívül van), de messze van attól, amit néhány, még súlyosabban érintett ország esetében látunk. Egyelőre. Az év végi enyhén javuló halálozási adatok bíztatóak abból a szempontból, hogy mennyire tud ez majd még tovább felgugrani. Lent láthatjátok például, hogy Ausztria, Belgium, Szlovénia és Spanyolország esetében a megugrás sokkal inkább eltér a becsült alappályától. Svédország esetében hasonló az interpretáció, mint amire jutottunk az egyszerűbb módszertani megközelítéssel. A tavaszi extrém többlethalálozást kedvező időszak követte és a második hullám végi, a magyarországihoz hasonló helyzet, is már elkezdhetett korrigálódni.

Magyarországon sajnálatos módon a Covid19-hez köthető halálozások nélkül is magas a népességarányos halálozás az európai és fejlett országokkal való összevetésben. A járvány második hulláma is súlyosan érintette az országot, de még mindig nem vagyunk az „éllovasok” között ebben a szomorú versenyben. Minden halál egy személyes tragédia, különösen, ha azt gondoljuk, hogy megelőzhető lett volna, ezért sovány vigasz, hogy csak bazaltfeketék vagyunk és nem lámpakorom-feketék.