A munkaerőpiacnak sokat kell javulnia, hogy az Euró fennmaradhasson...

A munkanélküliségi ráta az Eurozónában 12%, és a gyászos előremutató termelési és bizalmi indexek további növekedést vetítenek előre. Eközben az USA munkanélküliségi rátája csökkenő pályán van, még ha a korábbi értékekhez képest mindig magas is a szintje. Ez azért érdekes, mert a két munkaerőpiac nagyon másmilyennek tűnt 2009 közepe táján. Akkor, mint most már tudjuk, a Nagy Recesszió első fázisának mélypontján, a foglalkoztatottak száma sokkal gyorsabban esett az USA-ban, mint az Eurozónában. 2009 harmadik negyedévére az USA-ban az alkalmazottak száma 6%-ot esett a csúcshoz képest, az Eurozónában ez a szám csak 2,5% volt.  És az USA munkanélküliségi rátája, ami mindig sokkal alacsonyabb volt, mint az Eurozónáé, ekkorra elérte azt (lásd ábra alább).

 Forrás: Eurostat

De azóta úgy tűnik, újra a régi minta jön elő. Az Eurozóna és az USA munkanélküliségi rátáinak különbsége ma olyan magas, vagy még egy kicsit magasabb is, mint a válság előtt megszoktuk (4-5% pont). Mindez csupán három és fél évvel az után, hogy a ráták megegyeztek. A foglalkoztatottak száma az USA-ban még mindig nem éri el a korábbi csúcsot, de most már csak 2%-kal marad el attól. Az Eurozónában a foglalkoztatottak száma tovább esik, és most már kb. 3%-al van a korábbi csúcs alatt (csak 2012 harmadik negyedévéig vannak egységes Eurostat adatok).

A munkaerőpiacok közötti divergenciának több oka is van:

• Az USA képes volt lazább fiskális és monetáris politikát folytatni, mint az Eurozóna (ez persze még valamilyen formában, valószínűleg pl. magasabb infláció képében, visszaüthet a jövőben)
• Az USA-ban a munkaerőpiacok jobban működnek és rugalmasabbak, mint az Eurozónában. Könnyebb elbocsátani az alkalmazottakat, de ezért a cégek bátrabban is alkalmazzák őket újra, a fellendülés idején. És a munkaerő mobilitása is nagyobb, mint Európában.
• A bankhitelezés kisebb szerepet játszik a cégek finanszírozásában az USA-ban, míg Európában a vállalati kötvénypiac relatíve sokkal fontosabb. És a nagy amerikai bankok az egész országban működnek, tehát nem kötődnek annyira az egyes államok teljesítményéhez. Európában a banki hitelezés pont akkor esik vissza, amikor az adott ország gazdasága/eszközpiaca valamiért megroggyan.
• A szövetségi kormány sokkal nagyobb az USA-ban, mint az EU-ban, és így anticiklikus szerepet tud játszani. Még akkor is fizeti a munkanélküli segélyt, ha esetleg egy adott állam csődbe megy.

Érdemes egy pillantást vetni az egyes európai országok (és amerikai államok) munkanélküliségi rátáira is:

Forrás: Eurostat

Az USA egyik állama sem közelítette meg a 30-as évek Depressziója óta az olyan őrült munkanélküliségi rátákat, mint amilyen most Görögországban és Spanyolországban van (mindkét helyen 25% felett). Idén februárban az USA-n belül Kaliforniában volt a legmagasabb a munkanélküliség, 9,6%, és Észak-Dakotában a legalacsonyabb, 3.3% (csak emlékeztetnék a palagáz boomra ott, amiről már írtunk itt).

De vegyünk két konkrét államot, hogy mélyebben szemléltessük a munkaerő-piaci alkalmazkodás különbségeit. Forró éghajlatú hely, ahol korábban ingatlanbuborék volt, ami utána kipukkadt, és sok a spanyolul beszélő ember – a leírás mind Spanyolországra, mind pedig Nevadára illik. Kezdetben az alkalmazottak száma mindkét helyen hasonlóan nagyot esett (a kumulatív esés Nevadában még nagyobb is volt, mint Spanyolországban 2012-ig – lásd a lenti ábrát)

Két hasonló munkaerő piaci összeomlás…

Forrás: Eurostat, BLS

A munkanélküliség szintjeazonban nagyon másképp alakult. Spanyolországban az alkalmazottak számának csökkenése egy-az-egyben növelte a munkanélküliek számát. Nevadában viszont egy idő után a munkanélküliek egy része elvándorolt más, prosperálóbb államokba. A munkanélküliségi ráta 14%-on tetőzött Nevadában 2010-ben, és most 9,6%-on áll. Az összes munkát kereső számának visszaesése kb. 40%-ot jelentett a munkanélküliek számának csökkenéséhez képest.

…de nagyon különböző munkanélküliségi ráta

Forrás: Eurostat, BLS

Európában a munkaerő sokkal kevésbé hajlamos vándorolni a sokkok hatására – ez alól talán Kelet- és Közép-Európa kivétel egy bizonyos mértékig, ahol az alacsonyabb jövedelmi szintek addicionális elvándorlási ösztönzést adnak. Európában hatalmas sokkok kellenek ahhoz, hogy az emberek otthagyják az ismerős nyelvi környezetet, a barátokat, a családot és a megszokott környezetet. A spanyol és görög munkások már elkezdtek Németországba áramlani, de csak miután a munkanélküliségi ráta a sztratoszférába emelkedett (A fiataloknál mindkét országban 50% felett van). És a relatíve jobban teljesítő országok, mint Németország vagy az Egyesült Királyság, egyszer csak megunhatják a bevándorlást és elkezdhetnek korlátokat állítani. Nemrég a Cameron-kormány hirdetett ki például szigorításokat a bevándorlók szociális támogatásaira.

Az Eurozónában a politikusok többsége elfogadta azt a konklúziót, hogy az egységes pénz fenntartásához közös költségvetés kell. Azonban ez valószínűleg csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Egy közös és jól funkcionáló munkaerőpiacra is szükség lenne…

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!