…és vele bukhat az egész OPEC is...

Egyre több szó esik arról, hogy vajon Szaúd-Arábia képes lesz-e annyi olajat exportálni, hogy a bevételekből fenntartsa a társadalmi békét. Legutóbb Nick Butler-től jelent meg erről egy érdekes írás a Financial Times-on lévő blogjában. Egyrészt a belső olajfogyasztás gyorsan nő Szaúd-Arábiában, ami csökkenti az exportálható mennyiséget, másrészt lehet, hogy vissza is kellene vágni az exportot, ha az ország fenn akarja tartani a jelenlegi árszintet. Mi ez utóbbi témára szeretnénk ebben a posztban koncentrálni, amiről korábban is írtunk már, itt és itt.

A kérdés tehát: képes lenne-e Szaúd-Arábia csökkenteni az olajexportját, ha ez kell a magas olajárak fenntartásához? És lesz-e erre szükség? A válasz az első kérdésre: nem, a szaúdiak nem lesznek képesek visszafogni az exportjukat. A válasz a másodikra: igen, szükség lesz export-csökkentésre. Csupán az kérdéses még, hogy mindez mikor következik be.

Azok a leszoríthatatlan költségvetési kiadások…

Azokban az arab országokban, amelyeknek nem volt elég olajbevételük, forradalomba torkollt az Arab Tavasz. Azok, akiknek volt elég jövedelmük, (ideig-óráig) elhalasztották a forradalmat azáltal, hogy a kormányok többet költöttek, jórészt a lakosság támogatásaira. Szaúd-Arábia ez utóbbi csoportba tartozott. A költségvetési kiadások évente átlagosan 12%-kal emelkedtek az utóbbi 10 évben. Az az olajár, amely mellett az ország költségvetése egyensúlyban van, mára már kb. hordónként 80 dollár szintre emelkedett, szemben a 10 évvel ezelőtti kb. 30 dollárral. (Az egyes OPEC országok költségvetési egyensúlyi olajáraira vonatkozó Deutsche Bank  becslést itt lehet találni). Persze ezek a számok azért elég bizonytalanok, a költségvetések az OPEC országokban sem az átláthatóságukról híresek…

A költségvetést kiegyensúlyozó olajár szintje persze függ attól is, hogy az ország mennyit exportál, ami ingadozni szokott, mivel a szaúdiak az „olajpiac központi bankárjának” szerepét játszva a mennyiségeken keresztül próbálják meg befolyásolni az olaj árát. A 80 dolláros számból visszafejthetjük, hogy körülbelül mennyivel tudná az ország visszavágni az exportját a jelenlegi olajárak mellett, anélkül, hogy a költségvetése deficitbe fordulna. Ez Szaúd-Arábia esetében jelenleg mintegy napi 2 millió hordó . De valószínű, hogy idővel eltűnik ez a csökkentési mozgástér.

…és az a leszoríthatatlan népességnövekedés

A szaúdi népesség száma ugyanis az utóbbi időben kb. 2%-kal nő évente. A felnőtt lakosság, ami relevánsabb lehet (hiszen őket kell valamilyen módon „kivásárolni”) pedig ennél is gyorsabban, mintegy 3%-kal nő évente. Hogy ezek a felnőttek folyamatosan elégedettek legyenek, a reáljövedelmeiket még valószínűleg érezhető ütemben tovább is kellene növelni. De még ha a reáljövedelmek nem is emelkednek (és minden mást állandónak veszünk), csupán a felnőtt lakosság növekedése miatt tovább nő a költségvetési egyensúlyhoz szükséges olajár. Ezzel párhuzamosan csökken Szaúd-Arábia azon képessége is, hogy az exportált mennyiség visszafogásával támogassa az olajárakat. A következő ábra azt mutatja be, hogy a költségvetési kiadások különböző feltételezett növekedési üteme mellett mennyi olajexport „csökkentési szabadsága” van az országnak. Még nulla növekedés mellett is a 2020-as évek elejére eltűnik ez a mozgástér, a növekvő felnőtt lakosság miatt – a jelenlegi reál olajárakat feltételezve.

Az elolvadó mozgástér: szaúdi olajexport csökkentési lehetőség költségvetési deficit nélkül

Forrás: saját számítások, ENSZ népességi adatok

Most minden másképp van…

A fenti számok implicit módon feltételezik, hogy Szaúd-Arábia politikailag nem lesz képes csökkenteni (vagy akár emelnie is kell) a költségvetési kiadásait, ha fenn akarja tartani a társadalmi békét. A szokásos ellenérv ezzel szemben az szokott lenni, hogy a Királyság a múltban képes volt kitermelésének és exportjának masszív csökkentésére. Például 1980 és 1985 között a nettó exportját napi 9,7 millió hordóról 2,6-ra csökkentette (a BP adatai szerint). A jelenlegi szaúdi nettó export napi 8,6 millió hordó körül mozog, nyilván megint tudna jóval többet vágni, mint napi 2 millió hordó, ugye? Nem, legalábbis nem úgy, hogy ezt hosszabb ideig fenntartsa. Érdemes összehasonlítani a korai 1980-as éveket és a jelenlegi helyzetet:

• A szaúdi lakosság az  1980-as évek elején jóval kisebb volt (kevesebb, mint 6 millió felnőtt, szemben a mai több, mint 20 millióval). Ezért az egy felnőtt lakosra jutó olajbevételek sokkal magasabbak voltak (lásd lenti ábra). Sok olvasó képzeletében Szaúd-Arábia valószínűleg még mindig úgy él, mint egy elképzelhetetlenül gazdag olajállam. Valójában az egy főre jutó GDP nem sokkal magasabb, mint Szlovákiában (vásárlóerő-paritás alapon). Az egy felnőttre jutó éves olajbevételek 20 ezer dollár alatt vannak, míg az 1980-as évek elején ez 60 ezer dollár felett volt, a jelenlegi árakon.
• Az 1980-as évek elején a pénzbőség nem tekintett vissza nagy múltra, az csak az 1970-es évek termelésnövekedése és árugrása után jött. A társadalomnak még nem volt ideje, hogy megszokja a jólétet. A királyi család a bevételek jó részét elszórta, és az átlag lakoshoz nem jutott el olyan mértékben, mint most. Nem volt idő arra, hogy kiépüljön a magas elvárások általános szokása, ahol sokan úgy érzik, hogy a magas jólét és a biztos állami állás jár nekik.
• Még ezekkel az előnyökkel is Szaúdi-Arábia az államcsőd szélére került az 1990-es évek végére. Jelenleg hatalmas vagyona van külföldön (mintegy 650 milliárd dollár), ami kb. két évnyi olajbevételnek felel meg. Ez valamekkora mozgásteret ad az országnak, de ez korántsem határtalan.

Egy felnőtt lakosra jutó olaj bevételek (2012-es dollár): már ez sem a régi…

Forrás: BP, OMR, UN, saját számítások

A végén sok mindent az emberi tényező dönt el, de egyre inkább érezhető a feszültség és a változás iránti igény Szaúd-Arábiában. Úgy sejtjük, ahogy telik az idő, az ország egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy visszavágja az olajexportot, ráadásul még növekvő kormányzati kiadások mellett is növekvő társadalmi feszültségekkel kell majd szembenéznie.

…vagy a történelem megismétli önmagát?

Az 1980-as évek történései azt mutatják, hogy néha Szaúd-Arábia elveszti az olajpiacok (és a saját türelme) feletti kontrollját. Akkoriban a már említtet drasztikus termelés-visszafogással megpróbálta ugyan fenntartani az árakat, de azután elege lett a többi OPEC-tag csalásaiból, abból, hogy kihasználták a helyzetet a piaci részesedésük növelésére. Szaúd-Arábia 1985 vége felé hirtelen megemelte a termelését, elárasztotta olajjal a piacot, ami az árak összeomlásához vezetett. Áttételesen pedig hozzájárult  a Szovjetunió összeomlásához is, de ez már egy másik történet.

Régen...Forrás: http://biega.com/photoalbum/

Visszatérve a jelenlegi helyzethez, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok azok az OPEC-tagországok, akik még valamilyen mértékben néha esetleg hajlandóak visszafogni a termelésüket, hogy stabilizálják az árakat. De ezek az országok is hasonló problémákkal néznek szembe, és a múltban soha nem voltak hajlandóak olyan mértékben a kiegyenlítő szerepet játszani, mint a szaúdiak, részben egyszerűen azért, mert kisebb a méretük a globális olajpiachoz képest.

Az OPEC tehát igazából Szaúd-Arábiát jelenti. Ha Szaúd-Arábia elveszti a kontrollt az olajpiac felett, akkor az OPEC is. Az OPEC 22-es csapdája ez: az olajexportőröknek mára már magas árakra van szükségük ahhoz, hogy kiegyensúlyozzák a költségvetéseiket, és hogy a lakosságukat lecsillapítsák. Viszont a magas árak ugyanakkor csökkentik a keresletet és növelik a kínálatot, aláásva az OPEC piaci erejét. Meg ösztönzik az innovációt is: úgy tűnik, hogy a nem-konvencionális boom, ami annyira megváltoztatta a földgáz piacát, most az olajnál is kezd megjelenni.

De a végén valóban lesz-e szükség arra, hogy a szaúdiak csökkentsék az exportjukat, hogy az olajárat megpróbálják magasan tartani? Mint már céloztunk rá a poszt elején, szerintünk igen, de erre térjünk vissza egy következő posztban…

...és mostForrás:www.gtspirit.com

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!