Védd a természetet, ne egyél sült krumplit! Keresztkérdés: Egy kiló sült krumplihoz vagy egy liter benzinhez kapcsolódik több szén-dioxid-kibocsátás? És mi köze mindehhez az EU-nak? A posztból kiderül.

A múlt héten az EU jóváhagyta, hogy újabb iparágak kerüljenek azok csoportjába, akiket veszélyeztet az ún. szén-dioxid-szivárgás (lásd keretes írásunkat, hogy mi is ez), ezért olcsóbban kapják a kibocsátás-kereskedelmi kvótákat. Ehhez a csoporthoz csatlakoztak a sültkrumpli-gyártók is.

Az ember mindig tanul, most például azt, hogy a mirelit sült krumpli előállítása igen szén-dioxid-intenzív. Ha sültkrumpli-gyáram lenne, én is erről próbálnám meggyőzni a döntéshozókat, hogy ingyen kapjam a kvótákat. Javasoljuk, hogy ezentúl a mirelit sült krumplik csomagolására nem csak a tápanyagtartalmat, hanem a kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást is kötelező legyen feltüntetni.

Eszik vagy vezet? Forrás: abcnews.com

Sültkrumpli vs. benzin

A marhahús-termelésről eddig is tudtuk, hogy sok szén-dioxidot bocsát ki, de a sült krumpli kibocsátása igencsak meglepett. Utánanéztünk, az interneten fellelhető adat szerint egy kg mirelit sült krumplihoz kapcsolódó kibocsátás 5,7 kg. Ez jóval több, mint egy kg benziné (kb. 3,6 kg, ha a teljes életciklust nézzük)... Míg a hús kibocsátása elsősorban a mezőgazdaságban keletkezik (sokat eszik egy marha), addig a sült krumpli szén-dioxid-lábnyomának nagy része a feldolgozás során adódik (sütés, hűtés, stb.).

A szén-dioxid-szivárgás (vagy szén-szivárgás, avagy carbon leakage) nem egy fizikai jelenség, amire emlékezni kéne a középiskolai fizika-kémia órákról. Hanem egy közgazdasági fogalom: amikor egy szektorban a „belföldi” cégeknek kell a szén-dioxid-kibocsátásért fizetnie, a „külföldi” cégnek viszont nem, akkor inkább az utóbbiak fognak termelni. Tehát pl. az uniós („belföldi”) szén-dioxid megtakarítás látszólagos lenne, mert abból származna, hogy az EU klímavédelmi rendszerének költségei miatt versenyhátrányba került cégek helyett az EU-n kívüli versenytársak termelnének. A termelés tehát az EU-n kívülre kerülne, a szén-dioxid-kibocsátás pedig „elszivárogna.” Ezt az EU úgy előzi meg, hogy az ipar egy jó részének nem aukción, hanem ingyen adja a kvóták egy részét.

A probléma valós, csak a kezelése …khm… fura, vagy inkább jellemző az EU-s bürokrácia-túlburjánzásra. A cégek pedig erőforrásaikat nem arra fordítják, hogy azon agyaljanak, hol lehet szén-dioxidot megtakarítani, hanem azon, hogy hogy lehet kilobbizni, hogy ők is ingyen kapják a kvótáikat.

Ahelyett, hogy kifizetnék a rekord alacsony, tonnánként 4 eurós szén-dioxid-árat. Az egészben az igazán ironikus ugyanis az, hogy a kibocsátási kvóták ára olyan alacsony, hogy ha egy üzlet tényleg azon áll vagy bukik, hogy ingyen kapja-e a kvótákat, hát, abba nem tenném a pénzem.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!