Még így is mérföldekre vagyunk attól, hogy megállítsuk a globális felmelegedést. De legalább valami történt. Obama a kongresszus megkerülésével akarja csökkenteni az erőművek kibocsátását.

A múlt héten jelentette meg az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) azt a tervet, hogyan szabályoznák a meglévő erőművek CO2-kibocsátását. 2030-ra 30%-kal csökkentenének a 2005-ös szinthez képest. Ez a legnagyobb kibocsátású szektor, az USA kibocsátásának közel 40%-áért felelős.

Captain Planet (alias A bolygó kapitánya)

A kongresszusban biztosan nem ment volna át semmilyen hasonló terv, ezért kellett Obamának ezt a kerülőutat választani. Így is kérdés még, hogy a kongresszus vagy a bíróságok nem kaszálják-e el a tervet.

Így működne a megkerülős csel

Az EPA ölébe egy korábbi legfelsőbb bírósági döntés miatt hullott a jog (illetve kötelesség), hogy szabályozza az erőművek kibocsátását. Már korábban készült szabályozás az új erőművekre, amely praktikusan lehetetlenné teszi, hogy a jelenlegi technológiák mellett új szenes erőműveket építsenek.

A most javasolt lépés a meglévő erőművek kibocsátására vonatkozik. Nem egyes erőművek, hanem az egyes államok kibocsátására ad célt. Az államoknak elég tág teret ad abban, hogy mivel valósítják meg a csökkentést (energiahatékonysággal, megújulókkal vagy atommal, az erőművek felújításával, de akár klímakereskedelemmel is). De konkrét terveket kell adniuk az EPA felé, hogy hogyan akarják megvalósítani a csökkentést, egy iteratív folyamatban.

Ez látszólag markánsan különbözik az EU (jelenleg eléggé döglődő) kvótakereskedelmi rendszerétől: nem bízzák pusztán a piacra, hogy ott dőljön el, mi történjen. Igazából az EU rendszere sem volt ennyire piaci, a megújulóknál mindenki azt választotta, amit jónak látott. Részben ez is okozta a döglődést.

Nem vagyunk kint a vízből

A 30%-os csökkentés ugyan drasztikusan hangzik, de ezzel még nem vagyunk kint a vízből. Amerika ugyanis csak a globális kibocsátások kevesebb, mint 20%-áért felelős. Kína már most több mint másfélszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint az USA.

Ráadásul Amerikában sem annyira drasztikus a csökkentés. Egyrészt az elmúlt években a palagáz-forradalom miatt már jelentősen csökkent a kibocsátás: a gázos erőműveket jobban járatták és kevesebb szenet égettek. Legalábbis Amerikában. Ezért a 30% közel fele, 13%pont már össze is jött.

Másrészt a cél nem az abszolút kibocsátásokra, hanem az intenzitásra, az egységnyi áramtermelésre eső kibocsátásra vonatkozik. Még az elmúlt időszaki csökkenés ellenére is, szénerőművekkel termelik meg az áramuk jelentős részét, közel 40%-át (2013-as EIA adat), így nagy az áramtermelés CO2-intenzitása.

2011-ben az EU egységnyi áramtermelésre eső CO2-kibocsátása éppen 30%-kal volt alacsonyabb az USA-énál (az IEA adatai itt elérhetők). Tehát a cél szerint 2030-ban valamivel rosszabbak lennének, mint az EU most – legalábbis intenzitásban.

De Amerika annyira sok áramot is fogyaszt, hogy egy főre jutó abszolút kibocsátásban (az áramszektorban) még így is jóval magasabb szinten állnának 2030-ban, mint az EU most.

Ezért fontos mégis

Ennek ellenére nem értünk egyet a fanyalgókkal: ez igenis fontos lépés. A lépés ugyanis ”szignál”: azt mutatja, hogy (a várható politikai viták ellenére) az USA vezetése fontosnak tekinti, hogy lépjen, politikai kockázatot is vállalva. Szignál az amerikai közvélemény felé, ahol idővel jelentősen növelheti az ügy támogatottságát. Más ügyekben, a homoszexuálisok házassága és a marihuána ügyében is láttuk, hogy a közvélemény (egy jó része) aránylag gyorsan egy ügy mellé állhat. (Pár éve is még kevesen gondolták, hogy a marihuánát több államban legalizálják és dekriminalizálják.)

Másfelől szignál ez a többi ország felé is. Még így is valószínűbb, hogy nem lesz egyhamar globális klíma-megállapodás, de lassan ki kéne mondani, hogy nem is feltétlenül szükséges, ha egyébként mindenki elkezdi visszafogni a kibocsátását, és elég forrást fordít kutatás-fejlesztésre. Kína is egyre eltökéltebb (persze jórészt saját jól felfogott érdekében), hogy csökkentsen: kvótakereskedelmi rendszert vezetnek be több tartományban, és a legnagyobb megújuló-piaccá is válnak.

Ezenkívül a mostani amerikai intézkedés szignál a piacok felé is: Amerika nagy piac. Ha Amerika keresletet teremt energiahatékonyságra, vagy más eszközre, ami csökkentheti a kibocsátást, akkor abba még inkább érdemes beruházni.

A klímaváltozás évtizedes folyamatokról szól

Nincs is sok jelentősége az éppen aktuális politikai hozzáállásnak, hanem inkább annak, hogy milyen irányba mozdul el a politikai konszenzus. A válság kezdete utáni pár évben sok környezetvédő elkeseredett: az átlagválasztót kevésbé izgatta a jövő klímája mint a jelen munkanélkülisége, Kína hetente épített egy szénerőművet, az EU inkompetens széndioxid-, megújuló-* és bioüzemanyag-politikája aláásta a téma maradék támogatottságát is, a megújulók csak drága állami pénzből éltek meg, és az USA-ban a klímaszkeptikusok uralták a közvéleményt. (*Na jó, lehet, hogy az EU megújuló-politikáján inkább mi húztuk fel magunkat. Többször.)

Mi már akkor is azt gondoltuk, hogy nem eszik ilyen forrón a kását. A válság végével mintha fordulni látszana a politikai konszenzus is, és persze a technológiai fejlődés nem állt meg közben, a napenergia például már lassan piaci alapon is megéri. Obama elnök arról híres, hogy érezni szokta a hangulat fordulását, nem pedig arról, hogy megfordítja azt. A kínai vezetés is kezd rájönni, hogy az átlag (még nem) választó a jóléte növekedésével már nem hajlandó annyi környezeti kárt elviselni az addicionális gazdasági növekedésért ...

Mindezért (szokásos) szkepticizmusunkat most félretesszük...

...és örülünk, hogy valami történt. Lehet, hogy egy jelentős fordulat kezdetét láthatjuk...

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!

Ezeket érdemes elolvasni, ha további részletek érdekelnek (több közülük már szerepelt pénteki linkajánlónkban):

A vox.com összefoglalója a tervről

Az EPA oldalán található rövid tájékoztatók, például ez: az EPA terve számokban

Öt további módszer, amivel még harcolhatunk a klímaváltozás ellen (Noahpinion/Bloomberg)

Ezra Klein (vox.com) például klíma-pesszimista maradt , de itt a Climate Progress optimista válasza