Megint mindenki a klímavédelem és a környezetvédelem körül kavar. A megváltozott hangulat hátterében a valamelyest jobban teljesítő gazdaságok, az olcsóbbá váló megújulók és a helyi szennyezéstől való növekvő félelem áll.

Zsoldos István és Vargha Péter Simon írása

A G7-ek hét eleji találkozóján megállapodtak, hogy demostaztánmárténylegistenbizony megakadályozzák, hogy a klímaváltozás miatt a hőmérséklet 2 Celsius foknál többel nőjön. A megállapodást sokan üdvözölték, de ez még messze nem egy áttörés. Például már 2009-ben a G8-ak megállapodtak ugyanerről, és akkor sem lett utána eredménye.

Amikor minden ugyanarra mutat

Ugyanakkor mégis csak van valami abban, hogy megélénkült a klíma védelmével, vagy általában a környezetvédelemmel kapcsolatos politikák „piaca”. Írtunk mi is korábban a kínai-USA megállapodásról. Nemrég pedig jó pár vezető európai olajcég tette le a garast a széndioxid-adó mellett. Az alábbiakban a klímával kapcsolatos hangulatváltozás valószínű okait szedtük össze.

És csökkentsük mindketten ennyivel a kibocsátást! Forrás: Daily Mail

Három érdekes új jelenség is megfigyelhető a környezetvédelemmel kapcsolatban. Az egyik ciklikus: a fejlett országokban a gazdasági fellendüléssel megint megerősödött a klímaváltozással kacsolatos cselekvési hajlandóság.

A másik két dolog inkább a hosszabb távú trend része: egyrészt a klímaváltozás mérséklésének költsége csökkent, mert a megújulók rohamosan olcsóbbak lettek (erről, a napelemek forradalmáról, a múltkor írtunk, ezért itt most csak érintőlegesen tárgyaljuk). Másrészt egyre nagyobb az aggodalom a helyi szennyezés egyik formájával, a szálló porral kapcsolatban, és felmerült a szigorúbb szabályozás lehetősége is.

A gazdagabbak több luxusjószágot fogyasztanak...

A klímáról való aggódás luxusjószág, ezt már korábban is megírtuk. A gazdasági válságokban úgy tűnhet, hogy nincs remény arra, hogy a választók elfogadjanak fájdalmas intézkedéseket azért, hogy csökkenjen a széndioxid-kibocsátás. Ugyanakkor a fellendülés meghozza a zöld témák nagyobb támogatottságát is. Ez történik most is: egyre több jel mutat arra, hogy a kor szelleme a széndioxid-kibocsátás csökkentésére fordított nagyobb figyelem.

Ezt mutatja az USA példáján az alábbi ábra: a Gallup rendszeresen megkérdezi, hogy a környezet vagy a gazdasági növekedés-e a fontosabb. Látszik, hogy a válság idején, 2009-től a gazdaság volt a fontosabb, viszont 2014-ben megint megfordult a trend, és újra a környezetet mondják első helyen.

Mi a fontosabb az amerikaiaknak, a környezet (sötétzöld) vagy a gazdaság (világoszöld) Forrás: Gallup

Ezt persze könnyebbé teszi az, hogy a megújuló technológiák ára összeomlott, és most már piaci alapon is kezdi megérni például napenergiát hasznosítani.

Lesz-e globális klíma-megállapodás Párizsban? Na és, ha lesz?

Az év végén lesz az ENSZ újabb nagy klíma-konferenciája Párizsban. Az utóbbi időben nőtt a valószínűsége, hogy ezen valamilyen megállapodás, vállalás születik. Épp azért, mint amit itt is leírunk: a gazdasági válság elmúltával a klíma újra fontosabb, és a politikusok szívesen kerülnének egy „történelmi” megállapodással a tankönyvekbe. És talán a legfontosabb, hogy – legalábbis az áramtermelés terén – a megújulók költségcsökkenése miatt egyre kevésbé tűnik drága mulatságnak a kibocsátás-csökkentés.

Mielőtt mindenki azt gondolja, hogy ezzel azonnal megmenekültünk a klímaváltozástól, pár dolog, ami árnyalja a képet:

 

• Mint a kínai-amerikai megállapodásnál is írtuk, itt is valószínűbb, hogy nem húsba vágó addicionális vállalások lesznek, hanem mindenki bemondja vállalásnak, amit amúgy maga is egyoldalúan elkezdett volna megvalósítani. Ez nem akkora baj egyébként, ha ezek az egyéni vállalások elég ambiciózusak.
• Az ilyen megállapodások inkább szándéknyilatkozatok, nincs szó bennük a “hogyan”-ról, az ördög pedig tudjuk, hogy ott lakik
• Bármilyen megállapodás számonkérhetősége igen kérdéses. Ahogy azt a korábbi kiotói megállapodással kapcsolatban is láttuk még ha alá is írják, lehet, hogy később meggondolják magukat az országok (mint tette azt az USA, aki nem ratifikálta, vagy Japán, Oroszoszág és Új-Zéland, akik a második periódusban nem tettek új vállalást, illetve Kanada, aki kiszállt).
• A 2 fokos klímacél továbbra is teljesíthetetlennek tűnik, annyira durva kibocsátás-csökkenés kéne hozzá (erről is írtunk már többször, lásd például ezt: Mikor lépjük át a szén-dioxid korlátot?)

De ezen felül is van egy „zöldülési” hatás: Amerikában például egyre erőteljesebb az a kormányzati törekvés, hogy a szénerőműveket ellehetetlenítsék – leginkább a helyi szennyezésre hivatkozva, de klímavédelmi hátsó gondolatokkal. Kína is egyre inkább elfordul a széntől, és mindkét ország jelezte, hogy erőteljes szén-dioxid kibocsátás-csökkentési célokat szeretne követni. Minden jel arra mutat, hogy a decemberi párizsi klíma csúcson lesz valamiféle „megegyezés”, ami persze inkább csak a meglévő elhatározások újracsomagolása lesz, de megint csak jelzi, hogy merről fúj a szél.

Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére

Erre a trendre ültek rá a nagy európai olajcégek is. Közös nyilatkozatukban gyakorlatilag széndioxid-adót javasolnak, ami piaci alapon kiszorítaná a szenet az energiatermelésből, viszont a gáznak egy mainál nagyobb piacot jelentene. És ami fontos, (bár ezt az olajcégek nem hangsúlyozták): a közlekedésből az olajat kiszorítani széndioxid-ár alapon nagyon nehéznek tűnik: a jövedéki adók jelenleg tonnánként mintegy 200 euró széndioxid-adónak felelnek meg, és ez nem elég a kiszorításhoz. További 20 vagy 40 euró a kibocsátott széndioxid tonnájára alig 5-10 centtel (15-30 forinttal) emelné meg egy liter üzemanyag árát. Szerintünk is egyébként egy fokozatosan növekvő széndioxid adó lenne a legjobb megoldás, ott érdemes kezdeni a kiszorítást ahol ez legolcsóbban megtehető.

A másik fontos jelenség a helyi környezetszennyezés egyre szigorúbb kezelése. Ez nem annyira ciklikus, mint a klímaváltozásról való aggodalom, és a szabályok fokozatosan egyre szigorúbbak lettek az évek során. Elég csak megnézni például az Euro 1-6 szabályok közötti szigorodást – 20 év alatt több szennyező anyagból is kb. a tizedére csökkent a megengedett kibocsátható mennyiség. És manapság már nincs a benzinben ólom, még a szegényebb országokban sem – az olyan szerencsétlen helyekről, mint Irak csak mostanában vezetik ki, és Észak Koreában talán még most sem, de a világ döntő többsége ólommentes lett. És ez nagyon jó dolog, ami akár az erőszak világméretű csökkenéséhez is hozzájárulhatott.

A szálló por veszélyesebb, mint gondoltuk

Ahogy azonban a világ gazdagabb lesz, egyre érzékenyebben kezeli a kisebb veszéllyel járó szennyező anyagokat is. No meg, ahogy telik az idő, néhány dologról kiderül, hogy veszélyesebb, mint gondoltuk. Az utóbbi idők célpontja az apró, láthatatlan méretű szálló por – a zsargonban PM 2.5 (2.5 mikrométernél kisebb „particulate matter”). Egy új, amerikai tanulmány azt becsülte például, hogy a PM 2.5 koncentráció 10 μg/m³ emelkedése a 65 év felettiek halálozását 7.5%-kal emeli. Kb. ennyi a különbség egyébként Budapest és Rotterdam PM 2.5 szintjei között – vagy hogy egy másik irányt mondjunk, Budapest és Ankara között . Egy másik tanulmány kapcsolatot vélt találni a gyerekkori autizmus és a PM 2.5 szennyezés között.

Minél kisebb, annál rosszabb. Mármint a por. Forrás: Alencorp

Nagy eséllyel tehát a kis átmérőjű szálló por szennyezést (és mérését) sokkal komolyabban fogják venni a szabályozó hatóságok a jövőben (Magyarországon például a legtöbb helyen most még csak a nagyobb méretű szálló port mérik). És ez egyébként rossz hír a szenes erőműveknek is, amelyek komoly füstmosó berendezések nélkül jelentős PM 2.5 kibocsátók – a két trend, a széndioxid és a helyi szennyezés miatti aggódás a szenes erőművek esetében találkozik. A szenes erőműveknek egyre nagyobb ellenszéllel kell szembenézniük, és várhatóan el fognak tűnni, először nyilván a fejlett országokból.

Amikor a trendek összeérnek

A másik nagy szálló por forrás a közlekedés, és itt is már elindult a gondolkodás arról, hogy például a régebbi dízeleket kitiltsák a városközpontokból (Londonban és Párizsban is felmerült ez a lehetőség). A PM 2.5 persze lehet, hogy teljesen eltávolítható lesz majd valamilyen szofisztikált füstmosó technológiával a gépjárműveknél, de ez nem biztos, hogy olcsó lesz, és főleg nem valószínű, hogy utólag felszerelhető. És persze az elektromos hajtás nem bocsát ki PM 2.5-öt, úgyhogy elképzelhető, hogy belvárosokba csak elektromos üzemmódban lehet behajtani majd mondjuk 20 év múlva. Az elektromos autó tipikusan csendesebb is, ami jól illik abba a trendbe, hogy a belvárosokat az ott lakók számára kellemes helyekké próbálják alakítani. Érdekes irónia lenne, ha az elektromos autó is inkább a helyi por és zajszennyezés miatti aggodalmak okán terjedne el, de végiggondolva ez nem is tűnik olyan valószínűtlen szcenáriónak...

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!