A hét olajpiaci eseménye a csütörtökön tartott OPEC-csúcs, ahol a világ legnagyobb kőolajtermelői a novemberi megállapodásuk meghosszabbításáról döntöttek. Az olajpiac már jórészt beárazta a döntést, így az olajárak alig mozdultak. Nézzük, hogyan illeszkedik a döntés az olajpiac jelenlegi struktúrájába, és milyen fejlemények várhatók a jövőben.

Ahogy arról már mi is többször cikkeztünk, november végén az OPEC és néhány nagyobb olajtermelő ország a kitermelésük napi összesen 1,8 millió hordónyi csökkentéséről döntöttek. Az intézkedéstől a rekord magas olajtartalékok csökkenését, ezáltal pedig az olajpiacon fennálló túlkínálat megszűnését és az olaj árának növekedését várták. Az olaj ára a döntés életbe lépése óta ugyan elhagyta az 50 dollár/hordó alatti tartományt, a kívánt 60 dollár/hordó szintet a megállapodás szinte 100 százalékos betartása és a növekvő olajkereslet ellenére is alig közelítette meg. Ennek okairól mi is részletesen beszámoltunk, úgyhogy itt most csak felsorolásszerűen álljanak a legfontosabb állítások:

• a termeléskiesést az egyesült államokbeli palaolaj-termelők az alacsony break-even költségeik miatt mérsékelni tudják
• az OPEC tagállam Nigéria és Líbia, akik nem részei a megállapodásnak, a belpolitikai instabilitásuk ellenére növelni tudták termelésüket
• a kitermelés-csökkentés referenciaszintje az OPEC rekord magas, több mint napi 33 millió hordónyi kitermelése
• a kőolajkészletek az év eleje óta nem, vagy csak alig csökkentek (bár a hivatalos készletstatisztikákban nem szereplő úszó készletek drasztikus csökkenésnek indultak)
• a kitermelésbe fordított beruházások 15 éves távlatban még mindig magasan állnak

A teljes képet nézve a megállapodásban részt vevő, a gazdaságukat nagyrészt az olajbevételekre alapozó országoknak már így is kisebb megkönnyebbülést okozott az olaj árának 50 dollár/hordó körüli szinten tartása. Ugyanakkor a megállapodásban részt vevő országok némelyikének különösen fontos, hogy tovább emeljék az olaj árát, akár a piaci részesedésüket is kockáztatva. Szaúd-Arábia a történelem eddigi legnagyobb tőzsdére vezetését tervezi állami olajvállalatával, míg Oroszországban jövőre választások várhatók. A megállapodás felfüggesztése, és feltehetően ezzel a kitermelés újbóli emelkedése az említett országok érdekei ellen hatna.

Megegyezés: 9 hónapos hosszabbítás

A héten tehát a megegyezésben korábban is részt vevő OPEC és non-OPEC országok a novemberi megállapodás további, 9 hónapos hosszabbításról döntöttek, amely így 2018 márciusáig lesz hatályban. A 9 hónapos kitolás mellett szól, hogy a kőolajkereslet a januárt követő hónapokban szezonálisan alacsonyabb, ami egészen márciusig kitart. A márciusig tartó kitermelés-visszafogással az OPEC szeretné megakadályozni a készletek téli hónapokban való felhalmozódását, és ezáltal stabilizálni az olaj árának mozgását. A megállapodásnak továbbra sem része Nigéria és Líbia, illetve a piacról kivonandó napi 1,8 millió hordónyi kőolaj mennyiségét sem emelték. A megállapodás kimondott célja, hogy az OECD országokban felhalmozott készleteket 5 éves átlagnak megfelelő szintre csökkentsék.

Forrás: IEA

A piac a döntést már vagy beárazta, vagy csalódással fogadta, a Brent ára ugyanis péntekre majdnem 5 százalékkal csökkent. A csalódottságra a kitermelés-visszafogás elmélyítéséről, vagy a 9 hónap helyett 12 hónapos meghosszabbításról szóló döntés elmaradása adhat okot. A szkeptikusok továbbá joggal kételkedhetnek abban, hogy a további termelés-visszafogás megállítja majd az USA-t, hogy még több kőolajjal telítse el a piacot.

Brent kőolaj árának mozgása 2017 májusában
Forrás: bloomberg.com

Az elemzők jórészt egyetértenek abban, hogy a kitermelés további visszafogása jövő tavaszig valóban csökkenteni fogja a felhalmozott kőolaj-készleteket. Arról azonban, hogy sikerül-e az OECD országok készleteit az 5 éves átlagukra csökkenteni, már eltérnek a vélemények. Egyes elemzések szerint, ha a készletek napi 1 millió hordóval csökkennének, 11 hónapba telne a kívánt szint elérése.

Ugyanakkor, még ha minden a terv szerint halad, és sikeresen csökkenek a kőolajkészletek, a jórészt hosszú távú beruházásokra berendezkedett olajtermelőket még ez sem nyugtathatja meg teljesen. Az OPEC-megállapodás ugyanis nem képes az olajár hosszú távú stabilizálására: amint lejár a megállapodás időtartama, mind az OPEC-országok, mind egyéb szereplők újra ellephetik termelésükkel a piacot, ezzel lenyomva az olajárat.

Tény azonban, hogy az OPEC vezető tagállamainak már egy több hónapig tartó magasabb olajár-környezet is sokat segítene gazdaságaik stabilizálásában. Ehhez csak el kell hitetniük a piac szereplőivel, hogy a jövőben alacsonyabb olajárra számítsanak, mint rövid távon. Ha sikeresek a piaci szereplők várakozásainak befolyásolásában, azzal az USA palaolaj-termelőit is nehéz helyzetbe hozhatnák, ugyanis így nehezebbé válna a jórészt hitelekből fenntartott termelésük finanszírozására befektetőket találniuk.

Bárhogy is alakul, mi továbbra is figyelemmel követjük a fejleményeket.