„Az USA egy tisztább és biztonságosabb energia-jövő felé halad”. De az elnöknek ehhez nem sok köze van.

Obama elnök a napokban tette közzé „útitervét egy tisztább és biztonságosabb energia-jövő felé” címmel.  A nemzetközi sajtó ebből elsősorban azt emelte ki, hogy az ellentmondásos Keystone XL olajvezetékről (amely kanadai és amerikai nemkonvencionális olajat vinne a Mexikói-öbölbe) nem esik szó az anyagban. De más is hiányzott belőle.

A lusták kedvéért elkészítettem az útiterv leggyakrabban használt kifejezéseit ábrázoló szófelhőt. Ez nagyjából mindent elmond a tervről. A földgáz és az olaj a két leggyakrabban használt kifejezés, tehát nem érdemes drámai változásokra várni a status quo-hoz képest. A megújulók (renewables) be sem került a gyakori szavak közé – a tiszta (clean) szó viszont igen, de ebbe a földgázt is beleérti az anyag. A terv 2020-ra megduplázná a nappal, széllel, geotermiával előállított áram mennyiségét – ez azonban valószínűleg mindenképp bekövetkezne az alacsony bázis és a gyorsan zuhanó napenergia-költségek miatt.

Az útitervből készített szófelhő. (A tagcrowd-ot használtam).

Az éghajlatváltozásról (climate change) alig esik szó a szövegben. Ez elég lelombozó lehet az elkötelezett zöldeknek, akik abban bíztak, hogy az elnök újraválasztása után erősebb elkötelezettséget mutat majd a klímavédelem iránt (és, hogy a friss kinevezések az energia-miniszteri és az EPA /Amerikai Környezetvédelmi Hivatal/ vezetői posztjába is erre utalnak).

Mindenesetre ha Obama valami átütő intézkedést akar hozni az éghajlatváltozás problémájának kezelésére, azt elég jól titkolja. De meglepne, ha lenne ilyen terv: még mindig a gazdaság és a munkahelyek az első számú téma, így a széndioxid-kibocsátás szabályozása egyáltalán nem szexi. Ha úgy tetszik, a jelen állás szerint valószínűleg Kínában előbb lesz széndioxid-adó, mint az USA-ban.

Amerika a közelmúltban szerencsés volt a széndioxid-kibocsátással kapcsolatban: a nemkovencionális gáz forradalma miatt a gáz olcsóbb lett, mint a szén, kiszorítva azt az áramtermelésből. Ennek melléktermékeként drasztikusan csökkent a széndioxid-kibocsátás is. De ez nem Obama érdeme. A terv leginkább abban bízik, hogy ez a tendencia folytatódik.

Az útiterv alapján egy alapot hoznak létre a technológiai fejlődés támogatására. Ez üdvözlendő, a kutatás-fejlesztés valóban elsőrendű fontosságú abban, hogy a CO2-elkerülés költsége csökkenhessen. Ráadásul ez valószínűleg azon kevés dolgok egyike, amelyben a demokraták és a republikánusok egyetértenek (legalábbis Romney energia-terve is nagy hangsúlyt fektetett erre a témára). Ugyanakkor a terv 10 év alatt mindössze 2 milliárd dollárral növelné a kutatás-fejlesztésre fordított összeget – ez pedig nem több, mint egy csepp a tengerben.

Hangsúlyosan jelenik meg az energiahatékonyság növelése is: ezt az államok közötti versengés elősegítésével érnék el (szemben az EU-s „üsd-ahol-éred” célokkal.) Megjegyezzük, hogy a sok olcsó gáz (és a belőle nyert áram) nem tesz jót az energiahatékonyság növelésének… De még növekvő energiafelhasználás mellett is, ha a gáz további szenet szorít ki, csökkenni fog a szennyezés és a széndioxid-kibocsátás – ezért nem biztos, hogy értelmes „végcél” az energiahatékonyság növelése. A gáz csodafegyver, ami egyszerre jelent olcsó és kevésbé szennyező energiaforrást – legalábbis egy ideig. A gáz az olajjal is versenyezhet bizonyos területeken – az olaj alternatíváinak felkarolása, pl. a CNG (sűrített földgáz) és LNG (cseppfolyósított földgáz) infrastruktúra kiépítése szintén energiapolitikai cél lesz.

Obama az energiabiztonságról beszél március 15.-én. Forrás: whitehouse.gov

Ez át is vezet minket az Amerikában is örökzöld „energiabiztonság” témához, avagy, ahogy ez ott leginkább megjelenik, a „külföldi olajtól való függőség” csökkentéséhez (bár a függőség vagy függetlenség szavakat az anyag tudatosan kerüli). Az útiterv büszkén hirdeti, hogy a külföldi olajimport csökkent és a jövőben is tovább fog csökkenni. De ez egyrészt azért történik, mert a magas olajárak és a gazdasági lassulás visszavetette a fogyasztást, másrészt, mert a „palaolaj” jelentősen növeli a helyi olajtermelést. Erre az elnök vajmi kevés hatással bírt, és ez így is marad, a nagy ívű tervek ellenére.

Összefoglalva tehát: az USA energiapiacai mennek, ahova akarnak. Több lesz az olaj és a földgáz, tudatos kibocsátás-csökkentő intézkedésekre pedig (a nem szándékos, mellékhatáson felüli csökkentésre) nem nagyon lehet számítani.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!