És ez nem is fog visszafordulni a következő évtized(ek)ben.

A Financial Times számolt be erről az amerikai Energy Information Administration (EIA) friss jelentésére hivatkozva. Ez egy újabb pipa a „mérföldkövek” sorában, amiben már Kína nagyobb az USA-nál, egyben legnagyobb a világon. Persze ennek most valószínűleg inkább Amerika örül. Csináltunk róla egy ábrát.

Kína importja folyamatosan nőtt az elmúlt években: kitermelése nem tudott lépést tartani a növekvő kereslettel. Ez a kép alig változott annak ellenére, hogy a gazdasági lassulás miatt a kereslet is egyre lassabban növekedett, 2011-12 óta (lásd a lenti ábrát az olajfogyasztás változásáról). És valószínűleg az import tovább nő, hacsak nem jön hirtelen egy nagyon durva gazdasági fejreállás.

Ezzel szemben Amerikában a palaolaj-termelés felfutása miatt 2011 második fele óta látványosan csökkenni kezdett az import. A kereslet közben pedig hol nő egy kicsit, hol csökken, összességében stagnál 2009 óta, és még mindig jóval elmarad a válság előtti szinttől.

Mint többször leírtuk, a palaolaj-termelés bővülése várható, így az USA importja tovább csökkenhet. A 2020-as évek közepe-vége felé akár nem csak gázból, hanem már olajból is exportőrré válhat az USA.

Nem mind olaj, amit úgy hívnak – csak vájtfülűeknek

Az olaj kifejezést sokszor átfogóbb értelemben is használják, mint csupán a nyersolaj. A fenti ábra a nyersolaj mellett egyéb, folyékony halmazállapotú fosszilis és nem fosszilis energiahordozókat is tartalmaz: például gázkondenzátumokat, NGL-t (Natural Gas Liquids), azaz gázkísérő folyadékokat és bioetanolt is. Az amerikai termelésben és fogyasztásban ezek a nem nyersolaj-termékek egyre fontosabb szerepet töltenek be. A palagázok egy részét épp azért éri meg nagyon alacsony áron kitermelni, mert a kísérő folyadékokat jobb áron el lehet adni. A (többek közt kukoricából nyert) bioetanol bekeverése pedig kötelező. Összességében Amerika szűken vett nyersolaj-importja valószínűleg még most is meghaladja Kínáét.

Egy másik technikai megjegyzés: a fenti ábra (és a Financial Times számítása) sem korrigál a nyersolaj-készletek változásával. Amerikára vannak megbízható készletváltozás-adatok, Kínára viszont nincsenek. A rövidtávú készlet-változások nem változtatnak érdemben azon, hogy hogyan változik hosszú távon az import, de azt, hogy pontosan melyik hónapban mennyi az import, módosíthatják. 

Az USA olajfogyasztása még így is messze meghaladja Kínáét, jóval több, mint másfélszerese, az egy főre jutó fogyasztásról nem is beszélve. De ami késik, nem múlik: 2030-ra már nagy valószínűséggel Kína fogyaszt majd több olajat, ami egy főre vetítve persze még mindig csak kb. harmada lesz az amerikainak. Hacsak nem köszönt be addigra az olajkorszak vége. De erre nem fogadnánk.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!